(Lõrinc barát)

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Miért hagytál, Uram, minket el?
E kín mondd, miért kell?

Hisz ismersz nagyon rég,
a lelkem a tiéd!
Teérted megtagadtam én
a test gyönyörét!

De békénk odalett,
itt már bealkonyul!
Mert a szeretet helyett
a pusztulás az úr!

Én úgy irigylem mind,
kinek hite erõs vár!
De gyarló lény vagyok,
kit elborít az ár, s hitért kiált!

Mit ér a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Hisz hirdettem a jót a híveid elõtt!

Mind titkairól gyónt,
s az én terhem csak nõtt!
De egyre nehezebb
és fájdalmasabb lett!

De nem bírom tovább,
egy bûnös így kiált:
Ez mind az én hibám,
hisz tõlem lett e frigy!

De egyedül hagytál,
mondd, miért akartad így?
Az önvád szorít!

Hisz nem is olyan rég
nem káromoltalak!
És kéznél voltak mindig
az ájtatos szavak!

Az élet nem nehéz,
a szeretet elég!
De az evangélium
most bennem porig ég!

Ó Isten messze fenn,
ki mit se tud, se lát!
Tekints végre rám,
és egy õrültet találsz!

És mindent megbánsz!

E kín mondd, miért kell?

Mit ér hát a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha Isten mindig eltaszít,
a hit semmit sem ér így!