Lord Capulet:

Áldott voltam, miért kell ez?
Az Istenek miért néztek le rám?
A lányos nevetése megnyitja neki az utat
Elözönlik a napjaimat és megvilágítják a napjaim
Az én Júliám olyan édes, olyan kicsi
Egy mosoly, ami elbuktatja az óriásokat
A legnagyobb örömöt soha nem fogom megtudni
Tudható, hogy még mindig szeret engem, így nem tudom elhinni

Ő belőlem származik, ő belőlem származik
Nehéz elhinni, hogy ő belőlem származik
Én érte élek, Érte halok
Olyan büszke vagyok, és mégis félek
Ez a dühös világ túl közel lesz

Ez a világ tele van önző emberekkel
Akik elcsavarják a lányok fejét újra és újra
Tudom az idejét, hogy szabaddá tegyem
De elengedni nehéz nekem
Az idő eljött

Ezeken a napokon egy festett arcot visel
A szíve gyorsabban ver
Jött egy másik férfi és foglyul ejtette
Ő annyira udvarias, Uramnak hív engem
Örömmel fogadtam őt, azt amit teszel
Azt mondtam magamnak, hogy nagyon szereti őt
Senki nem fogja látni, amin keresztülmegyek
Ő egy öröm, ő egy átok
A világegyetemem uralkodója
Ha Párisz cserben hagyja őt, nem merné
Ha összetörné a szívét én össze fogom törni őt esküszöm
Benne fogok élni, ha már elmentem
Azt gondolni, hogy továbbra is élni fogok benne
Úgy lehet, hogy ő belőlem származik

Egy ajándék Istentől, egy értékes díj,
Bámulok és nem hiszek a szemeimnek
Nézem őt, ahogy nő és nő és nő
Van egy dolog, amit soha nem fogok megtuni, ez hogyan lehet

Ő belőlem származik