Lőrinc barát:

Édes Istenem, édes Istenem,
Mit csinálsz ott fent?
Egy üres éghez beszéltem?
Ha nem, akkor mond meg nekem miért
Neked adtam az életem, a hitem soha nem volt kételkedő,
A dal, amelyik örömet okoz az embereknek megtanított veled élni
Eddig azt hittem, hogy te mindig voltál
De ha a jók mindig meghalnak akkor mi az imák értelme
Mi sikítunk, de te nem hallasz, hiába keresünk téged
Ha igazán létezel, akkor miért nem magyarázod meg
Ne hagyj el engem most

Édes Istenem, édes Istenem,
Bocsáss meg nekem, ha elbuktam előtted
Mindig azt hittem, hogy a hit meg tud erősíteni
Látom most tévedtem
Mire jók a szent szavak
Írott a könyvekben, olyan öreg, mint az idő
Az a hegy, ami előttem van
Talán túl magas megmászni,
Még mindig tudom terjeszteni a szavadat?
Még mindig tudok a hangod lenni?
Azt gondoltam, hogy te vagy az életem, de érzem van egy választásom,
Térdre ereszkedtem holt Isten adj nekem egy jelet,
Mondj el nekem mindent erről, ami a nagy tervedben van
Kérlek, ne hagyj el engem most

Én vigasztaltam és csillapítottam a nyugtalanokat és a gyengéket
Erőt adok az embereknek mikor minden sivár
Veled bennem nem lehet túl mély seb,
De most érzem elvesztem, van jogom sírni?
Most szükségem van a segítségedre, mondd mit kell tenni
Te még mindig az apám vagy, és én még mindig a fiad vagyok, ne hagyj el engem most

Édes Istenem, édes Istenem, hol bujkálsz?
Édes Istenem, szólj hozzám
Szükségem van rá, hogy tudjam a terved
Mikor lesz értelme mindennek számomra
Vak vagyok, hogy lássam

Minden ember édes Istene
Gyújts világosságot az utamon
Adj némi reményt szembenézni a nappal
Elvesztem, minden, amit tehetek az imátkozás