Rómeó és Júlia története a reneszánsz korban játszódik. Ebben a modulban a reneszánsz öltözködésről találhattok néhány információt.

A reneszánsz szó újjászületést jelent (az ókori művészet újjászületése).

A reneszánsz viselet
 

A férfiak hosszú idõre jellemzõ és általános ruhadarabja a zeke lett, melyet széles vállakkal, fölpúpozott, kitömött valódi, vagy vendég ujjakkal viseltek. Az idõsebbek és a tisztségviselõk talárszerû köpenyt öltöttek magukra.

A nõi viselet nem hódolt be teljesen a burgundi divatnak, de hatása jól érzékelhetõ. Nem hordtak hennint és ruhájuk uszálya sem nyúlt olyan mérhetetlenül hosszúra, úgy látszik az olasz arányérzék ebben is érvényesül.

Az érett reneszánsz idõszakában Itáliában nem lehet egységes öltözködési stílusról beszélni, mert a különbözõ városállamok más és más divatot hoztak létre. Gazdag palotáik, festményeik, szobraik híven örzik számunkra a kor káprázatos kultúráját. Firenze, Lucca, Genova, Velence szövõipara egymással versenyezve állította elõ a legpompázatosabb kelméket. Ebben az idõben a vállas testes férfi és a telt nõalak a szépségideál. Izabella D'Este, a mantovai herceg felesége lett a divat irányítója, aki I.Ferenc francia király udvarában felöltöztetett divatbabákat küldött, így akarta elõsegíteni az itáliai ízlés terjesztését.

A nõi derekat igyekeztek minél karcsúbbá tenni, ehhez elõször fából, majd fémbõl készítenek merevítést. A ruha ujja rendkívül bõ, buggyos, ezzel optikailag tovább hangsúlyozva a derék vékonyságát. A dekoltázs mély, a vállat is szabadon hagyja. Késõbb spanyol hatásra, hihetetlen nagyságú merevített csipkegallérok divatosak. A szoknyák dús sziluettjét alsószoknyákkal alakítják ki, a derékrész és a szoknya ekkor különül el egymástól.

A reformáció idején Európa nagy részén már az itáliai reneszánsz uralkodott. Az újabb vallási és társadalmi forradalom az öltözködésben is nagy változásokat hozott. Ennek elsõ jelei már a középkor végén megjelentek ahuszita mozgalomban, ahol elítélték a ponmpát és a ruhák színgazdagságát.

A katonaság ez idõben önálló hivatás lett, és érdekes módon a németországi és svájci katonák kialakítottak egy új divatot. Erre az új divatirányzatra jellemzõ volt, hogy a ruházatukat, ahol szorított felhasították. Elõször a könyökön, vállon, térden, majd mindenfelé. Alá világos kelmedarabot csúsztattak, hogy tiszta fehérnemû hatását keltse. Ebbõl a kezdetben kényelmi megoldásból formálódott ki az új divat.
A nõk ruhája ebben az idõben fokozatosan egyre zártabb lett, a mély dekoltázst ingbetéttel takarták el.

FORRÁS